A nővédelem alapja véleményem szerint a szabadság érzése. Az a magabiztosság, az a tudat, hogy MINDEN JÓL VAN most és MINDEN JÓL LESZ a jövőben. Ehhez persze a Gondviselésbe vetett hit is szükséges, anélkül igencsak lerövidülnek a perspektívát és hamar erőt vesz az emberen – és az ember lányán – a kétségbeesés. A szabadság, amiről én írok, nem az a félreértett szabadság, ami kimerül a „mindent szabad” elvben, hanem az a fajta szabadság, ami a tudatos döntések sorának eredményeként születik.

A valódi nővédelem az élet legkiszolgáltatottabb pillanataiban mutatkozik meg: a gyermekvállalás és szülés kapcsán. Amikor a nő egyedül nem képes megvalósítani önmagát, mert egy másik ember „megvalósításán” fáradozik. Ezekben a pillanatokban és az azt övező időszakokban kell leginkább védeni a nőket.

Miért? Mert a születendő gyermek léte önmagában fizikai fáradtsággal, megpróbáltatásokkal jár. Mert talán az orvos első kérdése arra irányult, hogy „megtartja-e”. Vagy a gyermek apja nem akar hallani kapcsolatuk gyümölcséről, esetleg még meg is fenyegeti a költözés vagy a szakítás rémével ezekben a hetekben-hónapokban. Mert a munkahelyen titkolnia kell állapotát, nehogy a főnöke megtudja és megszabaduljon tőle, ezzel ellehetetlenítve a megélhetését. Ha ezek a tényezők összeadódnak, akkor igencsak védtelen és kiszolgáltatott a nő. Pont akkor, amikor áldottnak kellene éreznie magát.

Ezekben a pillanatokban, az ide vezető úton beszéljünk a nővédelemről, hogy a nők úgy tudjanak kiteljesedni, hogy önmaguk megvalósítása mellett a gyermeküknek is megengedik, hogy megszülessen és legyen valaki. Nőnapon kívánom nőtársaimnak és embertársaimnak, hogy 5-10-20 év múlva mindannyiunk számára egyértelmű legyen a helyes irány.