A gender-henger diktatúráját éljük
Online, ismerkedést segítő leszbikus sorozatot indítanak a leszbikusok. Hol tartunk a tudatformálásban? 1989-ben látott napvilágot az a Kirk-Madsen könyv, ami lépésről lépésre leírta a homoszexualitás társadalmi elfogadtatásának menetét. Mik ezek és miket tapasztalunk belőlük itthon?
- Homoszexuális üzenetek árasztása minden mennyiségben, a lehető legtöbbet és leghangosabban beszélve erről.
- Áldozatkép kialakítása (provokátorok helyett).
- Védelmezők felkutatása és anyagi támogatás építése.
- Vonzóvá tenni a homoszexualitást.
- Az ellenzőket elnyomóként ábrázolni.
Hmmm… Ennél többet már nem is lehet beszélni a homoszexualitásról. Nincs olyan díjnyertes film, amiben ne lenne egy-egy LMBT szereplő. Lassan a mesekönyvek és a sorozatok is a gender-henger áldozataivá válnak, nemcsak külföldön, de itthon is. Ha tovább erősödik az LMBT emberek áldozatként való bemutatása, és ennek érdekében jogaik bővítése, akkor elérjük, ha eddig nem tettük volna, hogy „egyenlőbbek lesznek az egyenlőknél”. Többletjogokat kapnak és valamiféle társadalom fölötti kasztot alakítanak ki. Mindezt segítik a legpénzesebb alapítványok vagy akár az Európai Bizottság (lásd az ILGA Europe büdzséjét). És, hogy ne maradjon el a receptben az utolsó simítás sem: bárki, aki szót mer emelni a genderőrület ellen, rögtön homofób bélyeget kap.
Szeretnénk ettől megóvni gyermekeinket. Szeretnénk eldönteni, hogy mit láthatnak és mit nem a képernyőn. Ha szűrőprogramokat használunk, egy bizonyos pontig segíthet, de mit tegyünk, ha az LMBT tartalmakat gyerekbarátként kezeli a rendszer? A genderdömpinggel szemben a szülők is támogatásra szorulnak.
Oktatósorozatot készítenek a leszbikusok, hogy megkönnyítsék a kapcsolatfelvételt. Ha elindul egy ilyen oktatósorozat a homoszexuális kapcsolatok erősítése érdekében, akkor azt kéretik felkarikázni. Mert nem gyereknek való.
